kivetettem testemből
a sötéten rejtőző árnyakat
hallottam lépteket
felém indultak
mi kell még tőlem
mindent otthagytam
hátra sem néztem
úgy kellett már
az igazság
csontjaimba mart
a fájdalom
nem jött a megváltás
reméltem balga fejjel
talán égi üzenetet
hoz az angyal
de keserű maradt
a szám
széttépett rongyok
üres pohár
zuhanó csillagok
fekete magány
az utca kő is sír
csak én maradtam
eltűnt mindenki
reménytelen sóhajokkal
kínlódó éjszakán