Kategória: eBook

itt maradt minden kísértő vágy
az utca kövei ugyanúgy kopognak
ködbe borulnak az esték
aztán a csonthideg uralma elveszi
kedved hogy emlékek falát építsd
később jön a zölden virító
hullámzó fűtenger
dalt fütyülő madár sereg
ott pusztít benned a
tehetetlen értetlen gyűlölet
mert így kell lennie
hiába küzdesz
vagy megadod magad
az első intésre
így lesz
hiába vetnéd magad tenger kékjébe
sárgán ringó búzaföld
illata sem tiéd
hiányzó ölelések
tested felejt mindent
csontig
emlék és álom
összetartotta léted
tova száll
léteztél

merre fogok járni
lesz e még utam
vezet e
pokolba vagy csillagok közé
felejtem a kihült
nappalokat
a csendben távozó éjjeleket
szerte hullott álmok
hevernek
csak álmok
most élek
összeszedem
kincseimet
gyűlik halomba
már nem tudom minek
csak én vagyok
pőrén
a többi szemétre való
tudtam
mikor megszülettem
hallgattam okosok szavára
követtem a kitaposott ösvényeket
megtaláltam
lelkem zenéjét
elvették
összetört szívvel hagytam
a szeretet hálóját nem szaggattam
mily pazarlás
vártam
sorsom majd visz szebb vidékeken
Isten talán valamelyik arcát
megmutatja nekem
tévedtem
ŐT nem érdekli
mit rontok javítok
csak szemléli
ahogy az idő peremén egyensúlyozok
van aki jön velem
de a választás
rossz
az idő
síkjaiban
csatangolok
őszülő hajam
figyelmeztet
készül a zárszó
testem cserben hagyott
az univerzum könnyei hullottak rám
látta hogyan küzdök
talán megsajnált
és adott
az idő kereke
most lassabban forog
nincs széttört
gondolat
angyalaim kézen fogtak
itt vagyok

a téli ég alatt varjúhad
mondja magáét
nem törődik velem
ahogy a domboldalon
igyekszem hogy ismét
láthassam hol is kezdődött életem
a régi ház nekem
soha nem lesz idegen
nyikorgó kiskapuja
lezárt kútja
a kert minden holttá lett
virága
a tiszta szoba
nagyapám üresen kongó
ágya
mamukám szelleme
ott kísért minden
megfeketedett gerendában
a petróleum lámpa
halványodó fénye
világítja gyerek arcomat
kisszékem is csendesen
húzódik a homályba
óh, hol vagytok ti
szívemben mélyen
élő emberek
nem hagyjátok, hogy
csoda karácsonyokat
elfelejtsek
térdig érő hóban
a harang szavára
igyekeztünk mindannyian
hogy lelkünket töltsük
életünket köszönjük
Megváltónknak
Oly nehéz nélkületek
vágyom az örök emlékeket
ne csak szemeim előtt,
mint igaz volt film
peregjenek
Eljön az idő
mikor kezeteket fogva
égi utakon járva
csillagok fényében
hold sütötte tájakon
sétálva
újból látom drága
arcotokat
nevetve sírva ölelem
fénnyé vált testeteket
az örökkön örökké
velünk lesz