előre tervezte
gondosan kimunkálta
a részleteket
végrehajtja
mert kibírhatatlan
a magával való
együttlét
a változatlan változók
bonyodalmat okoznak
jobb a kirakatba
illegetni
íme az érték
én vagyok
közben zuhog
a semmi
nincs középen a cél
szines tollak hullanak
pőrén tolakodik
az igazság
őt nem érdekli
a szalagot elszakította
vakon sétál a
csapdákba
kitalálták odadobták
a koncot
rohan a nép
egymást taposva
ujjong
íme gondolnak ránk
a halandzsa hatóanyaga
erős
üveges szemmel
bámulják
agynélküli arccal
dicshimnusz zeng
egymáshoz borulva
diadalittas ordítással
köszöntik a semmit
lassan merülnek
a mélység fullasztó
gyönyörébe
boldogan lebegnek
csontjukról a hús
lepergett
nincs válasz
a hullámzó mély
mindent eltemet
Holló szárnyaikon repülő
esték,
Szobám falára álmok tavát
festik.
Sodor, hullámzik leránt a
mélységbe.
Oly jó itt ,a körbe ölelő
csendbe.
Most semmi nem fáj ,nyugodtan
lebegek.
Álmok útja hív ,nyílik már,
mehetek.
Elfeledem kínzó létezésüket,
Vérző éjjel ölelésébe űzöm
őket.
Fényekkel töltött testem száll
felfele,
Kerengő álmok hullanak a
mélybe.
A föld még.hideget lehel
Vasmarkába szorítja
az élet újulni akaró
apró rezdüléseit
Szememben a régen látott
Ímáimba foglalt táj lenyomatai
Életre kelnek
Minden sarjadó fűszál sóhaja
csodálatos ének
Lassan ébredő bokrok
rózsaszínnel üzennek
Lila tengerben úszik
a patakpart , int
Ĵó helyre érkezem
Morzsolom ujjaim között
a fekete földet
Ott őseim csendesen várják
Az öröklétet
Látom ahogy a hegyek
Még lelkükkel beszélnek
Legyen e feltámadás
Hulljon e virágeső
Csituljon a harc bensőmben
Éljek, éljek, mint az eljövendő
Tavasz szereti minden
Éledő gyermekét
Emlékezzek itt van
Nem felejtett még el
Az ÉLET
2020-04-26
piros ruhája fodrot vet
a szélben
hideg sem rémiszti
kitárt karjaiba zuhan
az éjjel
öleli forró ölével
símogatja gyémánt
szemével
fagyvirág csillog
zuhatag hajában
beteríti álmok
üzenetével
lelkében csillagok
dalolnak
az idő vasmarkából
kibújik
suhan égi utakon
sápadtan merengő
hold
fénylőn szikrázó
nap kiséri a mélybe
vesző hangokat
repül végtelen
messzeségben
piros ruhája fodrot vet
a hajnali derengő
fényben
2025-01-31
ködbe burkolt táj
csöndes nyugalom
nem gondolok semmire
ha létezel ma rám néztél
kívánságom nem sok
nem foglalom imákba
hiszen úgyis tudod
az ajándékod velem
őrzöm kincsként
rejtem vigyazva
gondozom nehogy
elsorvadjon
életem mint nyugodt
útját tudó folyó
kerüli a köveket
így halad célja felé
a végtelenbe
2025-01-29