nehéz a nap
kiraktam a kártyákat
aztán összekavartam
minek is nézegetem
sorsom régen választottam
már hiába ĺépnék
az út magától rohan
idő csak nevet rajtam
próbálok elbújni
magamat védeni
a magam készítette
csapdáktól
hiába fogadtam
én majd ott leszek
tenni fogok
vagy csak énekelek
aztán begyógyítom
a sebeket
kézen fogva vezetlek
zöld mezőn
sivatagon át
rengetegben
fagyos hegycsúcsokon
kihunyt életekben
tüz körül ülve
bölcsen megbékélek
vagy vad táncot
járva ünnepelek
sorsom együtt lép
minden mozdulatommal
nem enged
néha kínoz
testem dobja martalékul
lelkemet szorosan őrzi
fogadalmam majd
beteljesíti