úgy múltak az évek
vihar sodrásában
dübörgő hullámok
eltüntek a mélyben
ki mondja meg
valóság volt vagy
előre komponált
soha nem teljesülő
kívánságok kusza
halmaza
néha valaki jól
vezényelt
teremtett elvégzett
igyekezett
hitte is úgy
jó lesz
ki mondja meg
a titkok tárulnak e
majd
mindegy
cipeljük utolsó
lélegzetünkig
nem az éj hozza
percek mélyén
toporog
várja a kihunyt
nappal válaszát
megváltó nyugalom
magammal felesel
csak érintés
csak ölelés
csak testmeleg
csak bizonyosság
ne legyen oly hideg
a nappali fény sem
az éjjel bársonya
símuljon ránk
magamnak kérem
néked adom
a sürgető válaszok
vígasztaló
örömmé olvadó
aranyát
2024-09-17
ami nekem maradt
megosztom
veled
kettőnkké lesz
mi egyben volt
eggyé lesz
újból
nem kér ráadást
megelégszik
örömet szór
napot holdat
csillagokat
eggyé gyúr
ami szürke lenne
nevetésünkbe fúl
új világot teremtünk
formáljuk összes
arcképünk
drágán megfizettük
egymást megtaláló
szerelmes létünk
játszunk
az idő végtelen
karjában
lábunkat lógázzuk
a világ utolsó
sarkában
lenézünk
nem félünk
egymást ölelve
csillagutakon
repülve levegő
nélkül nevetve
lélegzünk
fénytestünkben
örökre
ébredünk
2024-08-29