gondolatban sorra veszem
mi történt volna nélküled
az esetek száma végtelen
ahogy szerelmed sem fogy el
nem holmi oda vetett kacat
a régi ottmaradt komódból
szilárdan áll ahogy jegenye
sem hajlik a viharban
nem kérdi miért játszik
sorsunk vad táncot
nyugodt kitartással
öleli magához minden
fájdalmam
van ereje mosolyt
könnyekig ható nevetést
varázsolni
szeretni engem mikor
nem is én vagyok
a sors játéka kötötte
időnk szőttesét
szivárvány színűre
kibontjuk újra szőjük
csomózzuk
örökre