2020-04-26
merre jársz hol késlekedsz
unalmas így
az élet
ismerős már
minden forduló
hová tűntél
hol keresselek
szürke forgatag
egymásnak ütődő
testek zaj nélkül
tovább keringenek
sűrű a levegő
nem is lélegeznek
átlátnak gyötört
szivük felett
némán mozdul szájuk
széthullott hangok
az üressé vált
térben eltűnnek
nincs gondolat
színtelen a lét
megremeg
óh jöjj már
szabadíts meg
vigyél magaddal
soha ne engedj
repüljünk magasabbra
tisztán lássunk
öleljük egymást
testünkkel űzzük
a vérünket vágyó
sarkunkban lihegő
arctalan rémeket
2024-08-04
nem az éj hozza
percek mélyén
toporog
várja a kihunyt
nappal válaszát
megváltó nyugalom
magammal felesel
csak érintés
csak ölelés
csak testmeleg
csak bizonyosság
ne legyen oly hideg
a nappali fény sem
az éjjel bársonya
símuljon ránk
magamnak kérem
néked adom
a sürgető válaszok
vígasztaló
örömmé olvadó
aranyát
2024-09-17
ami nekem maradt
megosztom
veled
kettőnkké lesz
mi egyben volt
eggyé lesz
újból
nem kér ráadást
megelégszik
örömet szór
napot holdat
csillagokat
eggyé gyúr
ami szürke lenne
nevetésünkbe fúl
új világot teremtünk
formáljuk összes
arcképünk
drágán megfizettük
egymást megtaláló
szerelmes létünk
játszunk
az idő végtelen
karjában
lábunkat lógázzuk
a világ utolsó
sarkában
lenézünk
nem félünk
egymást ölelve
csillagutakon
repülve levegő
nélkül nevetve
lélegzünk
fénytestünkben
örökre
ébredünk
2024-08-29