agyonvert
a napok súlya
botladozom a romok között
várom hogy szóljatok hívjatok
hegyeim hangja száll felém
megváltó lelkek
szívembe helyeznek
hangotok tisztán csendül
átjárja életemet
nem vártok választ
öleltek örökkön
ezer angyal emel
hegyeim udvarába
a város poklában zarándokok
húzódnak sötét sarkokba
a földön hullámzik
a tömeg
hegyeim hangját csak én
hallom
csak az enyém