A föld még hideget lehel
Vasmarkába szorítja
az élet újulni akaró
apró rezdüléseit
Szememben a régen látott
imáimba foglalt táj lenyomatai
Életre kelnek
Minden sarjadó fűszál sóhaja
csodálatos ének
Lassan ébredő bokrok
rózsaszínnel üzennek
Lila tengerben úszik
a patakpart int
Jó helyre érkezem
Morzsolom ujjaim között
a fekete földet
Itt őseim csendesen várják
az öröklétet
Látom ahogy a hegyek
Még lelkükkel beszélnek
Legyen e feltámadás
Hulljon e virágeső
Csituljon a harc bensőmben
Éljek mint az eljövendő
Tavasz szereti minden
Éledő gyermekét
Emlékezzek itt van
Nem felejtett még el
Az élet