agyonvert
a napok súlya
botladozom a romok között
várom hogy szóljatok hívjatok
hegyeim hangja száll felém
megváltó lelkek
szívembe helyeznek
hangotok tisztán csendül
átjárja életemet
nem vártok választ
öleltek örökkön
ezer angyal emel
hegyeim udvarába
a város poklában zarándokok
húzódnak sötét sarkokba
a földön hullámzik
a tömeg
hegyeim hangját csak én
hallom
csak az enyém
Kategória: DUPLIKÁT
-
Dal a hegyekről
-
Piros ruhája
piros ruhája
fodrot vet a szélben
hideg sem rémiszti
kitárt karjaiba zuhan
az éjjel
öleli forró ölével
simogatja gyémánt
szemével
fagyvirág csillog
zuhatag hajában
beteríti álmok
üzenetével
lelkében csillagok
dalolnak
az idő vasmarkából
kibújik
száll égi utakon
sápadtan merengő
hold
fénylőn szikrázó
nap kiséri
a mélybe vesző hangokat
repül végtelen
messzeségben
piros ruhája fodrot vet
a hajnali derengő
fényben
2025-01-31
-
Igézet
Csillámló patakként emlékek hulláma
ölelve hív
Hófehér angyalok libbennek mosolyuk
szívedig ér
Csodaváró arccal keresed kincsed
mely csakis tiéd
Csendül a harang táncoló kristályhang
imákat remél
Fényesen száll reménynek perce
halandó embereké
Lelked minden ajtaját nyitod
égi igézet felé
2018-12-18
-
JÖJJ MÁR
merre jársz hol késlekedsz
unalmas így
az élet
ismerős már
minden forduló
hová tűntél
hol keresselek
szürke forgatag
egymásnak ütődő
testek zaj nélkül
tovább keringenek
sűrű a levegő
nem is lélegeznek
átlátnak gyötört
szivük felett
némán mozdul szájuk
széthullott hangok
az üressé vált
térben eltűnnek
nincs gondolat
színtelen a lét
megremeg
óh jöjj már
szabadíts meg
vigyél magaddal
soha ne engedj
repüljünk magasabbra
tisztán lássunk
öleljük egymást
testünkkel űzzük
a vérünket vágyó
sarkunkban lihegő
arctalan rémeket
2024-08-04
-
Ki mondja meg
úgy múltak az évek
vihar sodrásában
dübörgő hullámok
eltüntek a mélyben
ki mondja meg
valóság volt vagy
előre komponált
soha nem teljesülő
kívánságok kusza
halmaza
néha valaki jól
vezényelt
teremtett elvégzett
igyekezett
hitte is úgy
jó lesz
ki mondja meg
a titkok tárulnak e
majd
mindegy
cipeljük utolsó
lélegzetünkig
-
Magammal
nem az éj hozza
percek mélyén
toporog
várja a kihunyt
nappal válaszát
megváltó nyugalom
magammal felesel
csak érintés
csak ölelés
csak testmeleg
csak bizonyosság
ne legyen oly hideg
a nappali fény sem
az éjjel bársonya
símuljon ránk
magamnak kérem
néked adom
a sürgető válaszok
vígasztaló
örömmé olvadó
aranyát
2024-09-17
-
Minden
ami nekem maradt
megosztom
veled
kettőnkké lesz
mi egyben volt
eggyé lesz
újból
nem kér ráadást
megelégszik
örömet szór
napot holdat
csillagokat
eggyé gyúr
ami szürke lenne
nevetésünkbe fúl
új világot teremtünk
formáljuk összes
arcképünk
drágán megfizettük
egymást megtaláló
szerelmes létünk
játszunk
az idő végtelen
karjában
lábunkat lógázzuk
a világ utolsó
sarkában
lenézünk
nem félünk
egymást ölelve
csillagutakon
repülve levegő
nélkül nevetve
lélegzünk
fénytestünkben
örökre
ébredünk
2024-08-29
-
Nem segít
Ha gondolok sárgánringó mezőreHa lélegzem a hajnalArcomba hulló cseppjeitMinden zölden intőbokornak köszönökHa ölelem az új életHarsányan zengőSzíneitHa ujjongó madarainkatCsodálomHa hullámok táncaForgatja gondolataimSzűnni nem akaróAgyamban lüktetőSorátÉrzem :a véges életHarsonái még nemFújják dalomatLátják halljákKönyörülnek mégE csodán