merre jársz hol késlekedsz
unalmas így
az élet
ismerős már
minden forduló
hová tűntél
hol keresselek
szürke forgatag
egymásnak ütődő
testek zaj nélkül
tovább keringenek
sűrű a levegő
nem is lélegeznek
átlátnak gyötört
szivük felett
némán mozdul szájuk
széthullott hangok
az üressé vált
térben eltűnnek
nincs gondolat
színtelen a lét
megremeg
óh jöjj már
szabadíts meg
vigyél magaddal
soha ne engedj
repüljünk magasabbra
tisztán lássunk
öleljük egymást
testünkkel űzzük
a vérünket vágyó
sarkunkban lihegő
arctalan rémeket
2024-08-04