itt maradt minden kísértő vágy
az utca kövei ugyanúgy kopognak
ködbe borulnak az esték
aztán a csonthideg uralma elveszi
kedved hogy emlékek falát építsd
később jön a zölden virító
hullámzó fűtenger
dalt fütyülő madár sereg
ott pusztít benned a
tehetetlen értetlen gyűlölet
mert így kell lennie
hiába küzdesz
vagy megadod magad
az első intésre
így lesz
hiába vetnéd magad tenger kékjébe
sárgán ringó búzaföld
illata sem tiéd
hiányzó ölelések
tested felejt mindent
csontig
emlék és álom
összetartotta léted
tova száll
léteztél