a téli ég alatt varjúhad
mondja magáét
nem törődik velem
ahogy a domboldalon
igyekszem hogy ismét
láthassam hol is kezdődött életem
a régi ház nekem
soha nem lesz idegen
nyikorgó kiskapuja
lezárt kútja
a kert minden holttá lett
virága
a tiszta szoba
nagyapám üresen kongó
ágya
mamukám szelleme
ott kísért minden
megfeketedett gerendában
a petróleum lámpa
halványodó fénye
világítja gyerek arcomat
kisszékem is csendesen
húzódik a homályba
óh, hol vagytok ti
szívemben mélyen
élő emberek
nem hagyjátok, hogy
csoda karácsonyokat
elfelejtsek
térdig érő hóban
a harang szavára
igyekeztünk mindannyian
hogy lelkünket töltsük
életünket köszönjük
Megváltónknak
Oly nehéz nélkületek
vágyom az örök emlékeket
ne csak szemeim előtt,
mint igaz volt film
peregjenek
Eljön az idő
mikor kezeteket fogva
égi utakon járva
csillagok fényében
hold sütötte tájakon
sétálva
újból látom drága
arcotokat
nevetve sírva ölelem
fénnyé vált testeteket
az örökkön örökké
velünk lesz