Csillámló patakként emlékek hulláma
ölelve hív
Hófehér angyalok libbennek mosolyuk
szívedig ér
Csodaváró arccal keresed kincsed
mely csakis tiéd
Csendül a harang táncoló kristályhang
imákat remél
Fényesen száll reménynek perce
halandó embereké
Lelked minden ajtaját nyitod
égi igézet felé
2018-12-18
merre jársz hol késlekedsz
unalmas így
az élet
ismerős már
minden forduló
hová tűntél
hol keresselek
szürke forgatag
egymásnak ütődő
testek zaj nélkül
tovább keringenek
sűrű a levegő
nem is lélegeznek
átlátnak gyötört
szivük felett
némán mozdul szájuk
széthullott hangok
az üressé vált
térben eltűnnek
nincs gondolat
színtelen a lét
megremeg
óh jöjj már
szabadíts meg
vigyél magaddal
soha ne engedj
repüljünk magasabbra
tisztán lássunk
öleljük egymást
testünkkel űzzük
a vérünket vágyó
sarkunkban lihegő
arctalan rémeket
2024-08-04
ami nekem maradt
megosztom
veled
kettőnkké lesz
mi egyben volt
eggyé lesz
újból
nem kér ráadást
megelégszik
örömet szór
napot holdat
csillagokat
eggyé gyúr
ami szürke lenne
nevetésünkbe fúl
új világot teremtünk
formáljuk összes
arcképünk
drágán megfizettük
egymást megtaláló
szerelmes létünk
játszunk
az idő végtelen
karjában
lábunkat lógázzuk
a világ utolsó
sarkában
lenézünk
nem félünk
egymást ölelve
csillagutakon
repülve levegő
nélkül nevetve
lélegzünk
fénytestünkben
örökre
ébredünk
2024-08-29