Holló szárnyaikon repülő
esték,
Szobám falára álmok tavát
festik.
Sodor, hullámzik leránt a
mélységbe.
Oly jó itt ,a körbe ölelő
csendbe.
Most semmi nem fáj ,nyugodtan
lebegek.
Álmok útja hív ,nyílik már,
mehetek.
Elfeledem kínzó létezésüket,
Vérző éjjel ölelésébe űzöm
őket.
Fényekkel töltött testem száll
felfele,
Kerengő álmok hullanak a
mélybe.