A föld még.hideget lehel
Vasmarkába szorítja
az élet újulni akaró
apró rezdüléseit
Szememben a régen látott
Ímáimba foglalt táj lenyomatai
Életre kelnek
Minden sarjadó fűszál sóhaja
csodálatos ének
Lassan ébredő bokrok
rózsaszínnel üzennek
Lila tengerben úszik
a patakpart , int
Ĵó helyre érkezem
Morzsolom ujjaim között
a fekete földet
Ott őseim csendesen várják
Az öröklétet
Látom ahogy a hegyek
Még lelkükkel beszélnek
Legyen e feltámadás
Hulljon e virágeső
Csituljon a harc bensőmben
Éljek, éljek, mint az eljövendő
Tavasz szereti minden
Éledő gyermekét
Emlékezzek itt van
Nem felejtett még el
Az ÉLET