(Réka unokámnak)
Hullik a délután aranya ezüstje.
Nem látom tisztán mi hozott el,
héttornyú kapun át.
Karomba símuló új csoda.
Pillái zárva,
arca tökéletes szépség,
melyet láttam valaha.
Ámulva nézem,
nem gondolok tegnapra holnapra.
Érzem a bizonyosság erejét.
Ő életem leszálló egének
értelmet adó csillaga.
Hullik a délután ezüstje aranya.
Tartom őt szívemmel egészen.
Nem tudhatom valóság volt,
vagy álmom vitt végig,
magasba.